Több játékosunk is félbeszakította az edzőtábort, ennek a mérkőzésnek a kedvéért (talán nem kellett volna mindenkinek). Papiron a kezdő csapatnak 5-10 gólós előnyt kellett volna hoznia ezen a találkozón, de a gyakorlat az kicsit mást mutatott. Fontos volt a mai mérkőzés, a végső csoportbeli helyezések miatt. Ha kikapunk a Sparitól,elveszítjük a lehetőségét annak, hogy harmadik helyen végezzünk a csoportunkban és még a negyedik hely is veszélybe kerülhetett volna. Ha győzünk, akkor reményeink szerint az utolsó meccsen játszunk ki-ki mérkőzést a Tököl csapatával a harmadik helyért. Talán ez a tét nem tudatosult minden játékosban, aki a pályán volt, mert semmi jelét nem lehetett látni annak, hogy ez egy fontos mérkőzés. Az első félidőt ajándékba adtuk az ellenfélnek, akik éltek is a lehetőséggel és megnehezítették a dolgunkat. Kapus teljesítményről nem beszélhetünk, mert az nem volt az első félidőben, az átlövőink úgy gondolták inkább bemennek verekedni a falba, minthogy egyszer is átlőjenek, a beállósunk játszott mindent, de egyszer sem segítette a csapattársak dolgát zárással. Ezért nem is volt meglepő, hogy volt olyan amikor a Spari már három góllal vezetett. Heteseket és 100%-os helyzeteket hagytunk ki és nem lehetett látni mit is játszik a csapat. Mindenki ment a saját feje után, volt aki úgy gondolta egyedül is megnyeri a mérkőzést, nem kellenek társak. Ebben az időszakban nem volt könnyű a lelátón ülni és nézni a szenvedést. Így telt az egész első félidő, de sikerült annyit javítani a helyzetünkön, hogy a végén mi fordultunk két gólós vezetéssel pihenőre. Ehhez azonban kellett a két játékvezető pártatlan bíráskodása. Nem féltek kiállítani két Spari játékost 20 mp-en belül. Félidőben 10:8 a javunkra. A második félidő azonban ugyanugy folytatódott ahogy az első befejeződött. Semmi elképzelés a pályán, rengeteg hiba a játékban. Változás csak a kapusposzton történt, és ennek talán volt jelentősége a mérkőzés végkimenetelében. Nem minden kapura lövés lett gól és így sikerült egyre jobban elhúzni az ellenféltől. Az irányító játékosunk magára talált az első félideji gyengébb teljesítménye után és átálltunk a két beállós játékra. Ezzel sikerült megzavarni az ellenfelet annyira, hogy tudtuk tartani az előnyünket és egyre több gól volt a különbség a két csapat között. A játék még ekkor sem volt meggyőző, de már lehetett látni, hogy ezek a lányok régebb óta kézilabdáznak és valamit azért ismernek a játékból. A végén az eredménynek 21:16 lehetett örülni, de a játékot inkább hamar felejtsük el. Hozzá kéne szokni,hogy a kézilabda csapatjáték,t öbb ember játsza és csak egy labdával. Ha azt megtartom magamnak, akkor a többiek minek vannak a pályán? Lenne még hozzáfűzni valóm a mérkőzéshez, de nem akarok senkit megbántani. Örüljünk a megnyert mérkőzésnek, a többit felejtsük el! De ez csak az én egyéni véleményem.